Ókori egyiptom

Készítették: Aranyosi Alexandra, Tálas Brigitta

  1. monaszandesz
    Készítették: Aranyosi Alexandra, Tálas Brigitta
    Transcript Header:
    Ókori egyiptom
    Transcript Body:
    • 1. Ókori Egyiptom
    • 2. • A görög „Aigyptos” szó eredetileg csak a folyamra vonatkozott, később használták ezt a szót az egész országra és lakóira, a folyam pedig a „Neilos” nevet kapta. • Az egyiptomiak országukat kemet-nek, „fekete földnek” nevezték. • Magukat rometu-nak, azaz embereknek nevezték.
    • 3. • Gazdaságának a mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazata, mezőgazdasága pedig teljes mértékben a Nílus vizétől függött. A Nílus áradása minden évben július 19. táján indult meg, ez volt az egyiptomi naptár kezdőnapja. • Fontos volt a marha- és a baromfitenyésztés. • Jelentős volt a kőfeldolgozás, a papirusznád feldolgozása, valamint az agyag-, bőr-, és ékszeripar. A szükséges nyersanyag nagyobb részét külföldről szerezték be.
    • 4. Egyiptomi vallás • Sokistenhit • Az egyiptomiak azt hitték, hogy minden esemény az istenektől függ. • A vallás magyarázatot adott a világ teremtéséről, a fáraó szerepéről és kapcsolatáról a társadalommal, valamint a túlvilágra vonatkozó elképzelésekről is. • Bizonyos állatokat és természeti jelenségeket is istenként tiszteltek. • Számos istenség létezett, voltak köztük ember formájúak, részben vagy egészen állat alakúak, de más formájúak is lehettek (Ozirisz=múmia). • Léteztek helyi istenségek is, melyek közül némelyek (thébai Amon, héliopoliszi Ré) országszerte tisztelt istenségek lettek. • Az idők során kialakult a mitológia, mely magyarázatot keresett ezen istenségek közötti kapcsolatokra.
    • 5. Szimbólumok Hórusz szem Skarabeusz Ankh "Was" jogar Lótusz virág
    • 6. • Fekete: A nílusi iszappal elárasztott termőföldek színét juttatta eszükbe. A Nílus éves áradását újjászületésként ünnepelték  az emberek is újjászületésre vágytak a halál után  egyes halotti istenek arcát és bőrét fekete színnel ábrázolták. De a sötétséggel és így a halottak birodalmával is kapcsolatba hozták. • Fehér: A fehér (hedzs) a rituális tisztaság színe volt: a papok vagy a halottat sirató asszonyok általában hófehér ruhában láthatóak a sírfalak ábrázolásain. • Vörös: A vörös volt az Egyiptomot körülvevő sivatag színe, amelyet félelmetes helynek tartottak. A napfelkeltét megelőző hajnali vöröses szín az élet-halál harcra utalt, amelyet a napisten minden hajnalban megvívott a káoszt jelképező óriási Apóphisz kígyóval. • Zöld: Újjászületés szimbóluma volt, és az ellenséget elpusztító, félelmetes vörössel szemben jelképezte a nap jótékony, regeneráló hatását is. • Kék: Ilyen színűnek tartották az ősvizet, amelyből kiemelkedve a napisten megteremtette a világot. • Sárga: A sárga a szimbolikus gondolkodásban azonosítható az arannyal. Az aranynak „isteni, romolhatatlan” jelentése is van, hitük szerint az istenek húsa aranyból van.
    • 7. • Az Egyiptomi állam (társadalom) élén a király, a fáraó állt. Őt a Napisten (Ré) fiának tartották, aki korlátlan hatalommal rendelkezett. • A fáraó után rangban a főpapok, hadvezérek és a tartományfőnökök következtek. • „Alattuk” a kézművesek, iparosok álltak. • A szabad parasztok adták a közrendűek zömét. • A klasszikus kor társadalmi ranglétrájának legalján a rabszolgák álltak.
    • 8. MÚMIA • Óbirodalom idején a balzsamozás a fáraók kiváltsága volt, később szélesebb körben is elterjedt, nemesek és gazdagok is bebalzsamoztatták testüket. • A test tartósításával lehetővé akarták tenni az elhunyt számára a túlvilági életet. • A használati tárgyait és élelmet is hagytak neki a sírkamrában, amit magával visz a túlvilágra.
    • 9. • Az otthon A lakásokat nílusi sártéglákból készítették, az előkelők azonban többnyire fából. A berendezéseket illetőleg nagy volt a kényelem (nyugágy, székek, asztalok, szőnyegek, virágtartók…) A konyha és az éléstár el volt különítve a többi lakosztálytól. A női lakosztály is külön része volt a lakásnak. • Viselet Nagyon egyszerű volt. A férfiaknak bőr vagy gyapjúszövet kötényt hordtak övvel a lágyék köré fogva. Az asszonyok hosszú, szorosan testhez álló inget viseltek átlátszó szövetből, de ez sem takarta az egész testet, a mell fedetlen maradt. A gyerekek (a gazdagok is) meztelenül jártak. Hajukat és szakállukat leborotválták, csak a gyerekeknek hagytak oldalt egy hosszú fürtöt. Saját hajuk helyett parókát viseltek, csak a nagy méltóságok és a király viselhettek mesterséges szakállt.
    • 10. Gyermeknevelési szokások • A gyermekek nevelésének legfontosabb célja: az örökérvényű normáknak, az istentől származó igazságnak a megismertetése. • Minél hamarabb felnőtté kellett válniuk, a felnőttek életszabályai szerint kellett élniük. • Érdeklődtek a gyermekkor sajátosságai iránt, foglalkoztatta őket gyermekeik sebezhetősége. • Tiltották a csecsemőgyilkosságot. • A gyerekeket tekintették a jövő letéteményesének, oktatni nevelni kell őket.
    • 11. „Add át szívedet a tanulásnak, és szeresd, mint anyádat, mivel semmi sincs, ami oly becses” • Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a jellemfejlesztés főként fegyelmezett írástanulással, valamint erkölcsi és etikai oktatással érhető el, ezért rengeteg intelmet intéztek diákjaikhoz. • Az „intelmek” megfelelő viselkedésmódot ajánlottak csaknem minden helyzetre, amelybe fiatalemberek kerülhettek. – A gyermekektől megkövetelték, hogy az öregek jelenlétében felálljanak, és hogy étkezéskor uralkodjanak mohó étvágyukon. – A hazugságot, az indulatosságot, a tiszteletlenséget és udvariatlanságot, a lustaságot és a folytonos fecsegést súlyos hibának tekintették. – A kíváncsiskodás egyet jelentett az idősebbek nézeteinek kétségbevonásával.
    • 12. • Alapvetően az intelmek segítségével kívánták erényességre nevelni a gyerekeket, de ha ez nem segített, akkor igen elterjedt módszerként a verést is alkalmazták. • „Óh tanuló, ne légy tunya, különben megbüntetnek! Ne táplálja szívedben elérhetetlen vágyakat, különben tönkremész! Szorongasd a könyvet kezedben, olvasgass belőle és kérj tanácsot attól, aki többet tud nálad. Munkálkodj és légy ernyedetlen! Ne lustálkodj egy napon sem, különben megvernek, mert az ifjú fülei a hátán vannak és akkor hall, ha őt ütik…”
    • 13. Oktatás módszerei • Szigorú fegyelmi körülmények között oktattak, testi fenyítést is alkalmaztak. • A bemutatás és utánzás módszerét illetve a memorizálást alkalmazták. A tanultakat kánonban mondatták fel. • A kívül-belül hieroglifákkal teleírt templomot, amelyet egy papvezető segítségével lehetett bejárni, tekintjük az egyiptomi áthagyományozás modelljének. Azaz templomi rítussal, irodalommal és képpel együtt történt a hagyományokba történő bevezetés.
    • 14. Alapoktatás az elemi iskolában • Hétéves koruktól elemi iskolába jártak. • Az alapismerteken kívül – írás, olvasás, számolás – a családi hovatartozásuknak megfelelő foglalkozás elemeit is elsajátították. • Az írásjelek gyakorlása a megadott minták másolásából állt. • A tanítás korán reggel kezdődött és délig tartott. • A lusta diákokkal szemben botbüntetést és szobafogságot is alkalmaztak.
    • 15. Tánciskola • A templomok mellett külön épületekben kezdték meg még gyermekkorban a táncosok képzését, akiket mentesítettek a házi és a mezei munka terhétől. • A képzés szigorú napirend és életrend szerint folyt ezekben az iskolákban. • A táncosok feladata az volt, hogy a misztériumjátékok keretében drámaszerűen előadják Ozirisz életét, halálát és feltámadását.
    • 16. Az írnokiskola • Az íráshoz és a nyelvhez szükséges ismeretek mellett jártasságot szereztek a filozófiában, teológiában, orvosi és jogtudományban egyaránt. • Az írnokok rétege igen nagy befolyásra tett szert, mivel ők voltak a tanítás mesterei, a tanítás pedig elsősorban az írás tanítását jelentette. • „Az írni tanulást viseld szíveden, hogy mindenféle kemény munkát elkerülhess és tekintélyes hivatalt viselhess. Az írnok mentes a kétkezi munkától, ő a parancsoló. …” • Az írnokiskolák tanulóinak legalább félezer különféle jelet kellett fejben tartaniuk ahhoz, hogy a legegyszerűbb szövegeket elolvashassák. Ha azonban nagyobb jártasságot akartak elérni az olvasásban, akkor legalábbis 4000 jelet kellett ismerniük. • Az írnokoknak tanulniuk kellett az akkád és a babiloni nyelvet, melyek az ókori Közel- Kelet nemzetközi nyelvei voltak.
    • 17. • A szakképzésre egy-egy nagytudású mester mellett került sor. • A képzés min. 10-15 évig tartott. • Írnokok feladatai: – nagy építkezések adminisztrációja (munkáslétszám, bérek, munkaeszközök stb.) – közigazgatási feladatok ellátása (ügyiratok készítése, adóbehajtás) – levélírás – irodalmi művek másolására – királyi művek írása • Az írásbeliséghez itt már praktikus természettudományok is társultak tananyagként: hiszen a gazdaság irányítása, a földmérés, a mocsarak lecsapolása, a Nílus áradásának kiszámítása matematikai, geometriai, csillagászati, földrajzi ismereteket követelt. • Aki kiváló képességeivel kitűnt a társai közül, a királyi gyermekek iskolatársa lehetett. A király a legtehetségesebbek számára az Udvari iskolában biztosított teljes ellátást, ahol a legkiválóbb tanárok tanították.
    • 18. Papi és orvosi képzés • Az írnokiskola elvégzése után a végzettek zöme a közhivatalokban helyezkedett el. Aki speciális papi, katonai vagy orvosi képzésben kívánt részesülni, az „Élet Háza”-iban tanult tovább. • Itt a pap- és orvosnövendékek száma a tanárokéval együtt olykor elérte a tizenháromezret is, igazi egyetemi élet folyt. • Az „Élet Háza”-iban a legfőbb tudományokat: a csillagászatot, matematikát, orvosi ismereteket tanították, de buzgón foglalkoztak jóslással és varázslással is.
    • 19. Papi képzés • Az általános képzés után, amely a szent könyvek tanulmányozásából, a rítusok elsajátításából, valamint bölcsészet-, természet- és orvostudományi ismeretekből állt, következett a speciális orvostudományi, könyvtárosi, csillagászati, varázslattal és jóslásokkal foglalkozó oktatása. • A tanoncok megismerhették a titkos tanokat, melyek titkos beavatási misztériumok keretében történtek. • A titkos tanokról, azok tananyagáról keveset tudunk. Hérodotosz (Kr. e. 5. sz.) sem merte leírni, amit az egyiptomi papok, feltártak előtte. • Az ókor legkiválóbbjai, mint Platón, Pitagorasz, Thalész, Lükorgosz, Szolón, Plutarkhosz, Hérodotosz, Szophoklész, Aiszkhülosz, Cicero is mind tanultak ezeken az egyiptomi „főiskolákon”.
    • 20. Orvosképzés • Az egyiptomi papok egyúttal orvosok is voltak, mindannyian részesültek orvosi, állatorvosi képzésben. • Hérodotosz szerint „az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít és nem többet… Vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat a belső betegségeket.”
    • 21. http://www.discoveringegypt.com/e-name.htm
    • 22. Irodalomjegyzék • Pukánszky Béla - Németh András – Mészáros István (2003): Neveléstörténet, Bp., Osiris Kiadó • Bognár László: Az ókori egyiptomi nevelés, http://pedagog001.freeweb.hu/III/6.htm • Sztudva Vilmos: Udvarias egyiptomiak, http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khai/0/32014/1, 2009. november 4. • Mahler Ede (2006): Ókori Egyiptom, Reprint kiadás, Black and White Kiadó, Bp. • Jaromir Malek (2006): Tutanhamon kincsei, Alexandra Kiadó, Bp.
    • 23. Köszönjük a figyelmet!  Készítette: Aranyosi Alexandra Tálas Brigitta
    View More